2.rész

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs.Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem.Megszállott vagyok. Újra akarom kezdeni az életem. Még egy lehetőséget szeretnék kapni, hogy megérthessem az új gondolatokat, érzéseket és érzelmeket. Még egyszer nem fogom elveszíteni Markot.Vannak, akik túl érdekesek ahhoz, hogy meghaljanak.A remény legnagyobb kétségbevonója a halál. A halál mutatja meg az embernek, mennyivel lesznek mások a dolgok, az elmúlás mit ad hozzá az élethez, s mit vesz el belőle.A halált megjósolni gyakorlatilag lehetetlen, és mindig az is marad, mert a világegyetem nem fogja megengedni, hogy olyanok legyünk, mint az istenek.A legrosszabb nem maga a halál, hanem hogy nem tudni, mikor és hogyan érkezik.Senki sem akar meghalni. Még az öngyilkosok sem; az utolsó pillanatban mindig meggondolják magukat.Nem számít, milyen messze mész, a végtelen út sosem ér véget.A halottak minden emléke értékes marad, ha jelentettek valamit számunkra életünkben.Miközben Markon és a halálon gondolkoztam, hagytam, hogy egy könnycsepp csússzon le az arcom.Aztán több majd még több és így tovább. Végük a könny cseppek után zokogásba törtem ki.
-Mindjárt ott vagyunk!-kontrázott anyu.Örülök neki.Egy óra múlva kiszálltunk a kocsiból megkönnyebbülve. Felmentünk  a kibérelt nyaralóhoz ami persze a tenger parton volt.Egy jókora húsvér ember fogadott minket  olyan 40-es éveiben járhatott. Megkaptunk a kulcsokat és bementünk. Én rögtön felmentem a szobámba és elővettem a laptopom.Bekapcsoltam majd a YouTube-n be indítottam Mark kedvenc dalát.Letettem az asztalra és felvettem a fekete színű bikinimet.Befeküdtem az ágyba. Kimerült voltam a sok mindentől, ami ma történt, szükségem volt némi alvásra. Lehunytam a szemem.

-Jaj kicsim!-ordibált anya.

-Mi a szent sz@r?-kérdeztem miközben lefejeltem az ágy szélét.-Hol vagyok??-kérdeztem. Ekkor eszembe jutottak a  tegnapi dolgok így nyúgottan felkeltem és kikapcsoltam a még mindig újra játszodó számot. Szomorúan kapcsoltam ki a laptopot majd lesétáltam az ebédlőbe. Inycsiklandó illatok csapták meg a sírástól bedugolt orromat. Beszívtam a mennyei illatát,elképzelve,hogy milyen lehet az íze.
-Jó reggelt kislányom!-köszöntött apám.
-Neked is!-válaszolta. Szedtem magamnak rántottát és vettem hozzá paradicsomot meg paprikát és leültem enni.
-Jó étvágyat!-szólt közbe anyu.
-Neked is!-viszonoztam.
-Figyelj kislányom régi szép időket nem lehet visszahozni. Mint ahogy a jelzője is jelzi, ezek az idők régen voltak. Az új idők soha nem lehetnek olyanok, mint a régiek. Ha megpróbálnának olyanok lenni, akkor réginek és elhasználtnak tűnnének fel, olyannak, mint azok, akik visszasírják őket. Soha nem szabad a régi időket siratni. Aki a régi időket siratja, az öreg és gyászos. Tudom, hogy hiányzik neked Mark de hidd el nem kell síratni, gondolj az új életedre!-kontrázott apa.Nem szóltam semmi csak felmentem a szobámba.Miért hiányoznak helyzetek, beszélgetések, esték, az emberek, a tárgyak, a helyszínek, a káros dolgok,minden rossz és jó dolog ami vele járt? Talán mert élt.Szerettél, rossz ember voltál . Vesztettél, sok dolgot. Őrültségekbe keveredtél. Mindegy mit tettél, vagy mondtál a lényeg az hogy szívből tetted. Minden pillanatban hiányzik, de azt hiszem egy idő után meg lehet tanulni együtt élni a hiánnyal. Egy idő után már észre sem veszed hogy ott van, elhalványodik, végül már azt se tudod mi az ami hiányzott. Nem baj, ha fáj. fájjon csak. Szakadjon ki a szívem.Éreznem kell a fájdalmat át kell élnem.Nem látom a fényt. a fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Eddig Markal terveztem a jövőm de ő meghalt.

Lesétáltam a kertbe és az ajtóban megálltam.
-Apa anya hol van?-kérdeztem,majd hirtelen hunyorogtam az erős napsütés következtében,ahogy felnéztem az égre.
-Lent a parton napozik!-ordibált.

* Eközben a világ másik részén*

-Harry!-ordibálta a nevem Niall.
-Igen?-kérdeztem és oda mentem hozzá. Bevetette a kis kutya szemeket.
-Mennyünk el  nyaralni!-ajánlotta az ötletet. Úgy tettem, mintha gondolkodnék így Niall-t ki borítva.
-Persze!-mondtam. Niall felugrott az asztaltól és háromszor körbe futotta majd elindult a napaliba és  közben azt hajtogatta, hogy "Nyaralni megyünk".
-Már tudom is, hogy hova!-ordibáltam utána.Louis, Liam és Zayn is tudták. Hawaiin még sohase voltunk.,
-Na jó, srácok, áruljátok már el hová megyünk!-parancsolt  ránk Niall.
-Hawaii!-böktem ki. Niall arcára rátapadt a vigyor majd leült. -Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-A sok rohangálástól megéheztem!-sóhajtott.
-Jajj Niall!-vágtam hátba. Megreggeliztünk majd mindenki elment pakolni. Kb. egy óra múlva mindenki a nappaliban állt a bőröndjével.
-Hawaii készülj fel mert jön a balhés ötös!-idézet Niall az egyik kedvenc filmjéből majd röhögve elindultunk a kocsi felé.