7.rész

~Jessica szemszöge~

*3 Hónap után*

Harry nem is látogat. Hiányzik a közelsége?Mi rosszat tettem?Hiányzik!

-Jól vagy kislányom?-kérdezte anyu és elküldte az őrt aki mindig vigyázik rám.

-Harry hol van?-zokogtam.

-Hát asszem otthon!-dadogott .

-Kérlek hívd ide!-parancsoltam rá.

-Figyelj kislányom....

-Nem érdekel mit dadogsz itt én valamiért Harry-t akarom most!-ordibáltam.. A nagy hangzavarra bejöttek a vigyázok és lefogtak.

-Jól van mindjárt ide hívom!-azzal felállt és kiment.

~Molly szemszöge~

Csöng..csöng. Vedd már fel Harry.

-Halo!-álmos hangon köszönt.

-Szia Harry Molly vagy!-köszöntem.

-Oh Molly valami baj van?-kérdezte.

-Igen kérlek gyere gyorsan az Elvonó Kórház-hoz!-mondtam.

-Rendben!-válaszolt majd letettem.

~Harry szemszöge~

Gyorsan felkeltem.

-Harry hova mész?-kérdezte Jenni

-Bocs de sietek majd később elmondom!-rohantam ki a   szobámból rögtön a  kocsihoz. Két óra alatt megjártam az autó pályát. Gyorsan felfutottam a  harmadig emeletre mert a lift lassabb.

-Itt vagyok!-ordibáltam Molly-nak.

-De jó!-mosolygott.

-Miért is kerestél?-kérdeztem.

-Meny be!-mutatott az ajtóra. Bementem majd magam után becsuktam az ajtót. Megfordultam de nem tudtam megszólalni mivel Jessica megölelt. Sírt.

-Sajnálom Harry amiért rosszul bántam veled!-motyogott a vállamba.

-Semmi baj!-mosolyogtam. Rám nézett és elmosolyodott.Vannak a férfi életében pillanatok, amikor egy lány mosolya olyan messze ható következményekkel jár, mintha egy láda dinamit robbanna fel.A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.Az emberek arcára mosolyt fakasztani, szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon. Újra megölelt, jó erősen. Megcsörrent a  telefonom így elkellet, hogy engedjem. Jenni keresett a barátnőm.

-Ki az?-kérdezte Jessica. Most elmondjam neki vagy ne?

-A barátnőm!-válaszoltam és kinyomtam a  telefonom. Jessica arcáról lehervadt a  mosoly. 

-Kérem most már távozzon!-szólított fel a fehér inges hölgy. Bólintottam majd megfordultam Jessicához. Megfogtam a  fejét majd egy  puszit leheltem a  homlokára. Kimentem az ajtón a  folyosóra ahol még mindig ült Molly.

-Ugye már  nem sír?-kérdezte.

-Nem tudom!-válaszoltam és  csöndben elindultam a kijárat felé. Meglepetésemre Zayn és Jenni állt a kocsimnál.

-Haver milyen volt Jessicánál?-kérdezte Zayn.

-Majd később elmondom!-válaszoltam és beültem a  kocsiba Jennával. Zayn a  saját kocsijával jön vissza. Egész út néma  csöndben telt. 

-Harry kihez mentél?-kérdezte Jenni.

-Jessicához!-suttogtam. 

~Jessica szemszöge~

Egy puszit lehet a homlokomra majd elment.  Én nem tehetek ilyet Markal. 

-Jöjjön velün!-szólitott fel az egyik fehér köpenyes nő. Ma is vizsgálat lesz.Jaj   de örülök neki. Másfél óra múlva egy vattával a kezembe mentem be  a szobámba majd levetettem magam az ágyra. Fehér falak vettek körül. Két polcnyi könyv és egy  rossz tévé volt az egész szobában. 

-Kicsim!-rohant be anyám.Én csak ültem az ágyon és néztem ki a  fejemből.-Kiderült, hogy most már tiszta vagy így haza jöhetsz!-mosolygott majd egy könnycsepp gördült végig arcán.Felállt majd elkezdett pakolni.  Nem bírtam tovább. Zokogni kezdtem. Anya nem jött ide. Tudta, hogy ki után sírok. Látta rajtam, hogy megszerettem Harry-t.  Másodszorra tört össze a  szívem. Miután anyu össze pakolt, elindultunk  a  kocsi felé. Nagyon jó volt újra friss oxigént szívni.

~Harry szemszöge~

-Jenni!-szólaltam meg.

-Nem kell beszélned Harry tudom, hogy Őt szereted!-beszélt.

-Honnan?-értetlenkedtem.

-Tudod Zayn elmondta, hogy melyik szobába van Jessica, én felmentem és egy nő volt ott.Elmesélte, hogy honnan ismeritek egymást és végül láttam az ablakon keresztül ahogy megpusziltad a homlokát, olyan szép volt!-mosolygott.

-És most?-motyogtam.

-Harry!-fogta meg a kezem.-Látom, ahogy oda vagy érte engem meg nem szeretsz és én ezt megértem de  legalább ne itt ül hanem szerezd meg magadnak!-parancsolt.-Vagyis a  mi utunk el vált de barátilag folytatódik!-adta le  az agyamnak mivel látta, hogy még nem bírtam felfogni.

-Köszönöm!-öleltem meg.-Nem bírtam volna szakítani veled egy hónap után!-vigyorogtam és felkaptam a kabátom. Át rohantam a mellettünk lakó Jessicához. Tudtam, hogy  ma jönnek haza mivel az anyukája küldött egy SMS-t. Berontottam mint egy  örült és szembe találtam magam Jessicával. Nagyon rosszul nézett ki.

-Jessica!-suttogtam.

-Kérlek hagyj...kitépted a szívem és még jobban össze törted...