9.rész

~Harry szemszöge~

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Harry!-ordított fel mintha most látna először.

-Hát aszem az a nevem!-nevettem de abba hagytam mivel Jessica zokogni kezdet.-Sajnálom mi a baj?-simogattam meg a  fejét.Olyan ártatlan és sebezhetőnek tűnik ha sír.

-Úgy te nem hatsz itt mint Mark?-zokogva kérdezte.

-Soha!-öleltem meg majd puszit nyomtam az arcára. Rakonctalan tincset elsöpörtem, majd vártam a válaszát.Bólintott, majd közel hajoltam hozzá és láttam ahogy lassan lecsukja szemeit. Gyengéden megpusziltam ajkait, majd heves csókolózásba kezdtünk. Elhúztam az ajkamat ajkaitól, mivel valami sós dolgozz éreztem. Kinyitottam a szemem és láttam, ahogy Jessica szeméből potyogtak a könnyek.

-Sajnálom!-suttogtam. Még nem készült fel. De én tudok várni.

-Harry azt álmodtam, hogy meghaltál!-sírt.

-Hát biztos mivel a mennyországban vagyok egy angyallal!-mosolyogtam. Értette a célzást és felém hajol, majd puszit lehet ajkaimra. 

2 óra múlva

-Megyek drágám ígérd meg, hogy semmit nem csinálsz!-néztem az ártatlan tündérre.

-Ígérem!-nevetett, majd elpakoltunk a kártyákat.Az ajtóig kísért, majd egy hosszú csókot leheltem ajkaira.Végül távoztam.

~Jessica szemszöge~

Vacsit akartam csinálni de nem volt semmi. Lassan minden szekrény végi néztem de semmi nem volt. Nagyot sóhajtottam, majd felöltöztem és végig gondoltam, hogy mit fogok készíteni.Spagettit! Elindultam a  bolt felé. A nap még lemenőben volt, úgy világította be a  környéket.A tenger morajlása halattszot. Beérve a hűvös boltba, megkönnyebbültem. Először a zöldségekhez mentem, mivel az közelebb volt. Szedtem pár fürtös paradicsomot és betettem a kosaramba. Aztán mentem a tésztákhoz. Bio tésztát vettem a biztonság kedvéért mivel, hogy Bora Borán vagyunk. Ekkor eszembe jutott Harry és vettem még egy adagot. Biztonság kedvéért még leemeltem kettő darabot. 

-Jó napot!-köszöntem a férfihoz aki a húsoknál állt.

-Jó napot mit szeretne?-kérdezte.

-Két kiló sertés húst!-mosolyogtam. Nem válaszolt csak lemérte majd oda adta. A pénztár felé igyekeztem.

-Jó napot!-üdvözöltem.

-Jó napot!-köszöntött. Kifűzettem, majd elindultam haza felé.  A lámpák világították meg a sötét, komor utcát. Két meleg kezet éreztem a vállamon. Most vagy egy piás ember áll vagy én vagyok hülye.Megfordultam majd valami fájdalmasat éreztem a hasamba. Lassan lenéztem és...

~Harry szemszöge~

Boldogan indultunk haza a  srácokkal a strandról. Kiszálltunk a kocsiból, majd villám gyorsan rohantam fel  a szobámba.

-Védekezz, majd Harry!-ordibálta utánam Lou. "Hogy szeretett belém egy ilyen gyönyörű angyal?"Hogy érdemeltem ki én?"Ezek a  gondolatok cikáztak a fejemben, miközben elővettem a fiókomból egy édes ki dobozt. "Még túl korai'-szólalt meg egy hang.Vissza tettem a dobozt majd bementem a  fürdőbe. Megengedtem a  vizet és vártam, hogy jó meleg legyen. Mikor megérkezett  a meleg víz, beálltam a víz alá és hagytam, hogy végig menyjen testemen. A kád végében volt a tusfürdőm. Felemeltem, majd nyomtam egy kicsit a kezemre és rá kenetem a testemre, végül lemostam. Kiálltam a kádból megtörölköztem és felvettem a ruhám. Megfogtam a csokor rózsát amit ide fele vettem és lementem a nappaliba. Senki nem volt itt, így hát elindultam Jessicához. Bementem de senki nem volt itthon, így hát át mentem a konyhába. Egy levél volt a pulton. Felvettem, majd kinyitottam.

Harry nem volt kaja, így hát elmentem a közeli boltba valamit beszerezni. Bocsi, hogy ha előbb értél oda amint én! 

                                                               Pusz: Jess

Vissza tettem a borítékot, majd az asztalon lévő vázába engedtem vizet és bele is tettem a csokor rózsát. Leültem és vártam. Végül nem bírtam és felálltam majd, ide-oda járkáltam. Felmentem a lépcsőn és bementem Jessica szobájába. Bódító illata lebegte be a  szobát. Oda mentem az éjjeli szekrényhez és kihúztam. Kettő napló volt. Az egyiken az volt rá írva, hogy Jessica naplója és másikon meg Nyári Szerelem. Az utóbbit felemeltem, majd az első oldalba bele olvastam.

Kedves naplóm!Nem hittem volna, hogy eljön ez a nap is. Eljön amikor első látásból beleszeretek egy ismeretlen göndör hajú fiúba.Fura számomra. De ekkor jöttem rá, hogy Markot nem szeretem csak rajongtam érte amiért szembe szállt szüleivel és saját lábán megtudott állni a  világban.Sokat számított nekem Mark mivel megtanított, hogyan álljak két lábon a  földön. Sikerült szembe szállnom a  szüleimmel, kivívtam a jogaimat. Mikor itt hagyott azt hittem vége  a világnak, hogy újra egyedül leszek de  Harry itt volt mellettem ha kellet ha nem.

Jó sok oldalt írt! De ahogy látom van még hátra. Gyorsan hátralapoztam.

Ha nem lenne Harry ki tudja hol lennék. Rá ébresztett, hogy az életet tisztelni kell, ugyan úgy a  szülőket akik próbálnak  nekünk jót tenni. Egy nap lehet, hogy boldogan Harry Styles feleségeként olvasóm vissza történetünket. Az is lehet, hogy boldog asszonyként olvasóm vissza a gyerekeknek, hogy régen kit szerettem. A  történet végén elgondolkozom, hogy megosztom ezt a szép érzést a  világnak könyvben vagy megtartom magamnak. Nem tudhatjuk mit hozz a jövő. De azt tudom, hogy mindig első szerelmemként fogok vissza gondolni Harry Styles-re aki viszonozta is.

Már nem bírtam tovább. Könnyeim ki gördültek szemem sarkából majd rá potyogtak a naplóra. Gyorsan visszalapoztam az elejére, hogy folytassam.

Mikor itt hagyott azt hittem vége  a világnak, hogy újra egyedül leszek de  Harry itt volt mellettem ha kellet ha nem. A kórház után jöttem rá, hogy Harry nélkül nem bírok élni. Tudom, hogy mindig ezt mondta Marknak is de Harry olyan más.Nem csupán szeretem: szeretem, ahogy ő szeret engem. A hiánya ébresztett rá. Igazság az, hogy szeretem NAGYON. Csillapíthatatlanul szeretem....Az első pillanattól fogva . Akkor is szerettem, amikor megesküdtem rá, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.Egyszerű és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem. És ez be bizonyosodott.

A sorok közt láttam, hogy sírt közben meg persze a könnyei megszáradtak rajta. Felnéztem a fali órára és a mutatók hajnali egyet mutattak. Vissza tetem a naplót, majd lerohantam a nappaliba. Senki sehol. Teljesen megrémültem. Át futottam, mint  az örül úgy mentem be.

-Liam még nem jött meg!-zokogtam.

-Nyugi!-veregette meg  a vállam.-Hívd fel!-nyugtatott.Tárcsáztam....kicsöng.

-Nem veszi fel!-nevettem fel kínosan.-Elmegyek a  boltba kocsivak és vissza  felé gyaloglók!-mondtam és kiviharoztam. Beültem a kocsiba és beindítottam a  motort. Kb. százzal száguldottam a parkolóba.Pont a tulajdonos zárta az ajtót.

-Uram kérem várjon!-ordítottam.

-Hm igen?-kérdezte mosolyogva.

-Nem látott egy 170 centiméter magas lányt, mosolya gyönyörű, hosszú kivasalt barnás szőke haja, szemei csillognak!-magyaráztam.

-De igen olyan hétkor ment el!-válaszolt, majd elment.

~Jessica szemszöge~

Nehezen kinyitottam a szemem. Egy buszban találtam magam még tíz másik velem egykorú nővel. Mindegyik csak sírt.

-Hol vagyok?-kérdeztem.

-Épp egy eladás közepén!-zokogott egy nő.Mi van?