Prológus!

Állítólag a nyári szerelem könnyen elillan, de néha ami flörtként kezdődik, abból lesz az igazi szenvedély. Néha csak egy tengerparti utazás kell ahhoz, hogy kiszellőztessük a fejünket, kitárjuk a szívünket, és új véget írjunk egy régi történethez. Egyesek megégnek a forróságban. Ők felejteni akarnak és újra kezdeni. Mások azt akarják, hogy minden pillanat örökké tartson, de mindenki egyetért valamiben: a barnaság megfakul és utáljuk, hogy a homok bemegy a cipőnkbe. De a nyár vége egy új időszak kezdetét jelenti. Így várakozás teljesen tekintünk a jövőre. nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.