2.évad 2.rész

Új rész!!! Jó olvasást és köszönöm a  komikat!

Harry szemszöge:

-Óvatosan!-segítettem be  a  vízbe a feleségemet.

-Harry!-állt meg és szemembe nézett. Olyan szép barna szemei voltak, amikben gyönyörű csillagok találhatók.-Attól még, hogy terhes vagyok nem kell tolókocsiba nyomni!-nevetett. Nevetése oly szépen szólt, hogy majd kiejtettem kezemből.

-Harry!-visított.  Lassan betettem a  vízbe, majd villám gyorsan lefotóztam.-Ezt még vissza kapod!-nézett rám szúrós tekintettel.

-Nagyon szép vagy!-suttogtam, majd becsukta a szemét arra várva, hogy megcsókoljam de inkább egy puszit leheltem "pici" hasára.

-Harry csikis vagyok!-nevetett fel.

-Tudom!-jelentettem be.Végig néztem Jessicán és eszembe jutottak az együtt eltöltött élmények. A rossz meg a  jó is. Mi lesz most a gyomor rákjával? Aggódom. Hisz oly sokat vártam ilyen lányra. Nem akarom elveszíteni.Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.Vannak dolgok amihez mi, "földi halandók" kevesek vagyunk.Tulajdonképpen porszemek ebben a hatalmas univerzumban,mint egy hangya aki eltévedett a "nagyok" világában.100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.

-Tudom, hogy mit fogok csinálni!-álltam fel.

-Mit?-nézett fel szemeimbe Jessica.

-Fotózni!-nevettem és felkaptam Jessicát, majd bevittem a házba.

*

-Nagyon szép lettek!-mosolygott Annie.

-Tudom hisz remek fotós vagyok!-kuncogtam, majd Annie a képeket tovább adta.

-Egyre nagyobb a hasad!-nevette ki Annie Jessicát. Lassan kimentünk Jessicával a teraszra.

-Egy hónap!-suttogtam.

-Mi egy hónap?-értetlenkedett.

-Turné!-néztem rá.

-De hisz egy hónap múlva fogok szülni!-simította végig kerek hasát.

-Sajnálom én..!-dadogtam. Hisz mit sajnálok? Hülye  vagyok, hogy itt hagyom.

-Nem baj!-emelte meg a fejem.

-Szeretlek!-suttogtam.

-Én is!-nevetett.-Mikor indultok?-kérdezte.

-Öm most!-néztem szemeimbe. Ááá kicsitsem lepődött meg.

**

Jessica szemszöge:

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van.A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg.Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.Az  elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged... újra kezdeném az életet érted.A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni.Épp elég nehéz egyedül lenni akkor is, ha nincs, akit szeressünk, de ha az embernek van valakije, akkor kétszeresen nehéz elviselni a magányt, akkor... nem tudja kitölteni, színessé tenni az életét.

-Ma még elindulunk?-jött be a szobámba Annie.

-Igen!-nevettem és lassan felkeltem.

Annie szemszöge:

Boldogan  indultunk lefelé, amikor Jessica megbotlott és legurul t a lépcsőn. Először lefagytam, majd gyorsan lerohantam hozzá. Lassan felsegítettem egy székre és adtam egy pohár vizet.

-Hogy vagy?-kérdeztem de nem jött válasz.Jessica rezzenéstelenül nézett rám.

-Hogy vagy?-kérdeztem újra de most se jött válasz. Felrohantam a telefonomért és hívtam a mentőket. 10 perc múlva már a mentő kocsiban ültünk.

- Szia Harry itt vagy?-kérdeztem a telefon túloldalán lévő ember.

-Szia Annie igen!-nevetett

-Bocs, hogy ilyenkor hívlak de fontos!-akadoztam.Mit mondjak? "Kedves Harry nem tudtam figyelni Jessicára és lesett a lépcsőről most itt ülünk a mentő autóban a kórház felé""-egész jól hangzik.

-Mi a baj Annie  Jessica ott van?-kérdezte aggódva.

-Lesett a lépcsőről és most a kórház felé indulunk!-adtam ki a szuszt is magamból.

-Istenem miért nem vigyázol rá!-ordította.

Harry szemszöge:

-Istenem miért nem vigyázol rá!-ordítottam, majd levágtam a telefonom. Bementem az öltözőbe és a fiúkhoz fordultam.

-Fiúk mindjárt jövök sietek!-hazudtam. A hazugságok olyanok, mint egy kis erődítmény; belül biztonságban, és hatalommal bírónak érezheted magad. A hazugságokból épült kis erődítményeden keresztül próbálod irányítani az életedet és manipulálni másokat. De az erődítményhez falakra van szükség, tehát építesz néhányat. Ezek a te hazugságaid igazolásai.Csak úgy léphetek tovább, ha elmondom az igazat, mert minden összefügg mindennel. Minden kicsi igazság egy nagy hazugsághoz kapcsolódik - és ha ezek közül csak egyet el akarok mondani, az egészet el kell mondanom.Így hát vissza fordultam.

-Fiúk Jessica lezuhant a lépcsőről!-könnyek gyűltek a szemembe. 

-Akkor mit  sírdogálsz még itt!-nézet rám Liam. 

-Köszönöm!-suttogtam és felvettem a kabátom. -A reptérre de gyorsan és a  leggyorsabb repülővel akarok menni!-mondtam. 

                                                                                  **

-Annie!-ordibáltam mikor bementem Jessica kórházi szobájába.

-Igen?-fordult meg. Szemei könnyesek voltak.

-Mi történt?-kérdeztem aggódva. Kezeim megfeszültek mikor megláttam az ágyban Jessicát.Aludt.

-Jessica lesett a lépcsőn ami miatt a  füle megsérült így süket lett!-sírt Annie. Leültem Jessica mellé aki felébredt.

-Drágám hogy vagy?-kérdeztem, mire Jessica sírni kezdett.

-Nem hallja!-állított be Zayn és a  többiek. Zayn kivételével mindenki leült. Annie és Zayn csókkal köszöntötték egymást ami engem meglepett de ahogy láttam Jessicát nem. 

-Kérem a férfiak menyjenek ki!- jött be az orvos. Nehezen de ki mentünk.