2.évad 4.rész

2 héttel később:

Jessica szemszöge:

El sem tudod képzelni, milyen szörnyű látni, ahogy a gyerekednek egyre romlik az állapota, és nincs semmi, amivel segíthetnél rajta. Fent ülsz az érzelmek hullámvasútján, egyszer Istenre haragszol, máskor úgy érzed, elárultak, megint máskor maga alá teper a teljes kudarc és pusztulás érzése.  Minden egyéb mögött ott dobol a végtelen kétségbeesés, és ettől valahogy kiüresedsz. Az öröm helyén egy tátongó űr áll.

-Semmi baj, majd rendbe jön!-nyugtatott Annie.A lelkem haldoklik valami miatt, amit nagyon nehéz diagnosztizálni, és még nehezebb gyógyítani.

-Remélem!-suttogtam, majd fejemet Annie vállára hajtottam és elaludtam.

Harry szemszöge:

Jessica elaludt ezért elindultam megkeresni a doktort hátha elmondja végre mi baja van a kislányunknak.

-Doktor úr várjon kérem!-futottam utána.

-Tessék!-nézett hátra.

-A kislányunknak Anna Styles-nek valami baja van de ön nem árulja el!-néztem rá.-Mi baja van?-kérdeztem.

-Mivel a felesége gyomor rákban szenvedett és mikor teherbe esett ez a gyomor rák látja!-mutatott egy képre ahol a feleségem hasában volt Anna és valami nagy fehér folt.

-Látom!-válaszoltam.

-Na ez a gyomor rák sajnos bele került a kislány hasában onnan meg a gyomor jutott fel és sajnos műtét során lehet eltávolítani!-válaszolt és sietősen elment. A műtét utáni első 24 óra mindig kritikus. Minden levegővételt, minden termelt folyadékot pontosan lejegyeznek és elemeznek. Ennek örülnek, vagy megsiratják. De mi történik 24 óra elteltével? Mi történik, ha az első napból második lesz és a hetekből hónapok? Mi történik, ha elmúlik a közvetlen veszély, ha levették a gépeket és az orvosok és nővérek hada eltűnik? A műtéttel megmentenek, de a lábadozáskor, a műtét után gyógyulsz meg. De mi lesz, ha mégsem? Minden műtét célja a teljes felépülés, hogy jobb állapotban kerüljünk ki, mint ahogy bekerültünk a kórházba. Néhány beteg gyorsan gyógyul és azonnal megkönnyebbülhet, másoknak a gyógyulás fokozatosan megy végbe és akár hónapokkal vagy évekkel később jössz rá, hogy többé már nem fáj. Szóval az az igazi kihívás, hogy türelmesek legyünk a műtét után, de ha túlélted az első heteket és hónapokat a műtét után, ha hiszel abban, hogy felépülhetsz, akkor visszakapod az életed. De sajnos, túl sok a "ha".Az orvosok egyik legnehezebb leckéje az, hogy sorrendet kell felállítani. Arra tanítanak, hogy tegyünk meg mindent, hogy életet és végtagot mentsünk.  Nem egy könnyű lecke, és mindig marad egy kérdés - mi a tét? Mit nyerhetünk, és mit veszíthetünk? A nap végére próbálunk nem a ház ellen fogadni. A műtéteknek magas tétjük van. De nem számít, milyen magas a tét, előbb vagy utóbb csak az ösztöneidre hallgathatsz. És talán, de csak talán... oda fog vezetni, ahova eredetileg is el akartál érni.

-Harry!-zavarta meg gondolataimat Annie.

-Igen?-fordultam meg.

-Mit mondott az orvos?-kérdezte. Tehát látta, hogy elmentem.

-Azt, hogy Anna (..)-szépen lassan elmagyaráztam mindent és végül vissza mentünk Jessicához aki szépen aludt.Nem akartam felébreszteni meg persze elmondani se neki de Annie szerint nem kéne hazudnunk.

-Drágám ébredj!-símitottam végig haját.

-Igen ?-kérdezte álmos fejjel. Szépen, lassan elmagyaráztam a helyzetet ami miatt segény sírni kezdet.

-Elnézést Styles család?-kérdezte.

-Igen!-válaszoltam.

-Be mehetnek a babájukhoz!-mosolygott,  majd elment. Mi szépen lassan be mentünk.  

Leültünk a székre és Annát néztünk. Kis idő múlva felébredt.Annie  gyorsan elővette a  fényképező gépet és fotózni kezdet.Jessica egy puszit lehelt Anna homlokára. Én a kezével játszottam. Olyan pici és aranyos. 

-Olyan kis ártatlan csöppség!-nevetett a fotókon Annie. Ránéztem Jessicára és még életemben nem láttam ilyen boldognak. 

-Ideje megetetni!-jött be a  nővér. Jessica arcáról lefagyott a mosoly. Én röhögni kezdtem, amit Jessica mosollyal díjazott.

-Hogy kell?-szólalt meg halkan Jessica. Mivel Annát  gyógyszerekkel etették és itatták nem kellett Jessicának szoptatnia de most.

-Majd segítek!-szólalt meg Jessica anyja az ajtóból. Síri csend telepedett a szobára. Molly nem örült neki, hogy velem marad Jessica és hogy még terhes is lett.Ezért "elhagyott" minket. Nem sokat hallottunk róluk.Lassan feltápászkodtam és egy puszit leheltem homlokára Jessicának és kimentem. Mielőtt kimentem volna Molly szemeibe néztem és próbáltam gonoszságot tükrözni de sajnos ebben az időben nem ment.

Molly szemszöge:

Éppen a húslevest főztem mikor megszólalt a telefonom.

-Hallo?-vettem fel.

-Jó napot Annie Carmen vagyok a lánya Jessica  barátnője!-minden vér megfagyott bennem.

-Ö igen!-akadozva de sikerült válaszolnom.

-A lánya terhes és mint legjobb barátnője kint betöltöm a pizíciómat és mint minden legjobb barátnő szól önnek, hogy legalább tudja, hogy unokája van aki haldoklik csak ennyi Viszlát!-és le is tette. Meg kellett tennem olyan dolgokat, amiket egyébként nem tettem volna meg és amiket soha többet nem fogok megtenni, el kellett viselnem sok sebet a testemen és a lelkemen, és meg kellett bántanom másokat, akiktől később bocsánatot kértem - amikor ráébredtem, hogy bármit megtehetek, csak azt nem, hogy kényszerítsem a másikat arra, hogy kövessen az őrültségemben, kielégíthetetlen életszomjamban.Ha van még valami tiszta ezen az elveszett világon, azt máshol nem találom, csak a lányom szemében látom.A nevem Molly Moon. Ez a környék, ahol lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok. alig egy éven belül meghalok. Ezt persze most még nem tudom. Bizonyos értelemben már most halott vagyok.A nevem Molly Moon. Ez a környék, ahol lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok. alig egy éven belül meghalok. Ezt persze most még nem tudom. Bizonyos értelemben már most halott vagyok. Férjem szerint  irdatlan nagy vesztes vagyok. És igaza van. Elvesztettem a lányom a hülyeségem  miatt.. Onnan tudom, hogy nem voltam mindig ilyen... kába. De tudjátok mit? Sosincs késő megtalálni, ami elveszett. Rendesen felöltöztem és beültem a kocsiba. Vártam kicsit, majd végül beindítottam a kocsit és a kórházhoz vettem az irányt. Mikor oda értem bementem  a pulthoz.

-Jessica Moon anyja vagyok Molly Moon!-mondtam.-Hol találom?-kérdeztem.

-Sajnos ilyen nincs!-válaszolt a nő.

-Akkor Jessica Styles!-tippeltem tovább.

-Hát Anna Styles!-mondta a nő. Kiderült, hogy 8-as szoba. Fel is mentem.

-Azt hogy kell?-kérdezte egy női hang.Ismerős volt. 

-Majd segítek!-mondtam az ajtóban állva. Mindenki síri csendben állt. Harry felállt, majd megpuszilta a  lányom és felém indult. Lábaim remegni kezdtek hisz azt hittem bántani fog. Megállt mellettem és szemembe nézett. Szomorúság tükröződött belőle, majd kiment. Jessica felnézett majd rá nézett unokámra. Elindultam feléje.

-Áj meg!-ordibálta és....