2.évad 6.rész

Ez nagyon hosszú rész amiért későn hoztam a részt! <3 Ölel titeket: Dorka ! :D


Jessica szemszöge:

A jól működő kapcsolatok mindig magukban hordozzák a bocsánatkérés, megbocsájtás és kibékülés lehetőségét.Az igazi megbocsájtás lebontja a gátakat, melyeket a sérelem épített, és idővel megnyitja a bizalom felépülésének útját.Néha könnyebb olyan valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.Mindig jobb emberekké válunk, ha azok, akiket szeretünk, sebet ejtenek rajtunk. Erősebbé tesznek bennünket, és ha megbocsát nekik, többé nem érzi a seb helyét.Azért, mert valaki egyszer fájdalmat okoz, még nem kell örökre kitörölnünk a névjegyzékből.

-Kislányom te ilyenkor mit keresel itt?-ébresztet fel anyám.

-Harry-t várom, mert megbocsájtottam neki!-dadogtam.

-Jaj kislányom!-csóválta fejét és felment. Felálltam és mikor pont fel akartam volna adni a remény Harry állított be csurog vizesen.

-Mi a jó isten!-akadtam ki.

-Sajnálom, hogy késtem de megtudsz nekem bocsájtani!-borult le elém Harry.

-Igen Harry de akkor kezdjük előröl, tíz randi és aztán minden rendben oké?-néztem rá.

-Igen!-mosolygott, majd egy csokor virágot akart a kezembe adni de az  inkább csokor fű volt. Nem volt virág rajtuk. Harry óriási szemekkel pásztázta át a csokrot.

-Köszönöm!-nevettem fel, majd elvettem a csokrot és betettem a legközelebbi vázába ami a szoba másik felében volt. Harry lassan mellém állt, majd megölelt. Éreztem ahogy fellángol szerelmünk. Akkor ott helyben át futott az agyamban "Szeretem Harry-t és ez a lényeg".Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.Igen. Mindannyian szövünk terveket az életben, de terveink néha nem úgy alakulnak, mint ahogy elvártuk. A segítő szándékunkkal csak ártunk egy kapcsolatnak. Kísérletünkkel, hogy utána nyúljunk a másiknak, csak még messzebbre taszítjuk. Azzal, hogy leásunk a múltba, lehet, hogy a jelenünket gazdagítjuk. Ám vannak olyanok is, akik nem hajlandók lemondani a terveikről, akármilyen rosszul is alakuljanak.Ha az életben meglátunk egy lehetőséget, meg kell ragadnunk. Legyen az reménység, egy esély, hogy bizonyíthassuk, mit érünk. Vagy egy jó alkalom, hogy megmutassuk egy gyermeknek a helyes utat. De néha, mikor a sors hívására válaszolunk, fogalmunk sincs, hogy milyen lehetőség vár ránk.

-Szeretlek!-egy halk suttogás töltötte be a szobát. Óriási szemekkel néztem Harry-re aki elpirult egyetlen szótól. Kuncogás hagyta el a számat, majd közelebb ültem hozzá."Titkosan szeretlek, ahogy a bűnös dolgokat; akár a lélek az árnyat..."-nem ez nem jó, túl drámai."Szeretlek. Soha senki iránt nem éreztem ezt, amit irántad érzek. Bárhogy alakuljon ezután, soha mással nem fogom ugyanezt érezni. Nem tehetjük meg nem történtté, ami az elmúlt években ért bennünket, de talán jobbra fordíthatjuk a kettőnk életét"-ez olyan mintha hányni tudnék.

-Jól vagy?-hallottam meg Harry aggódó hangját.-Vagy már öt perce kérdezgetlek!-nézett szemeimbe. Olyan szemei vannak, hogy eltudok veszni.

-Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd..!-böktem ki. Na jó nyálasabb nem lehetett volna!-gondolkoztam magamban. Arra eszméltem fel, hogy Harry ajkai közelednek felém. Nem ezt nem tehetem.

-Harry!-toltam el magamtól. Nem tudjátok de ez nekem nagyon fájt.

-Sajnálom!-bigyezztette le ajkait.
-Harry valamit mondanom kell!-sütöttem le a szemeim. 

-Mondjad csak!-ölelt át.
-Tudod, kiskoromban eldöntöttem, hogy tűzoltó leszek na hát most lesz a vizsgám!-nevettem fel kínosan.
-Hát te normális vagy?-ugrott fel.
-Igen!-válaszoltam nyugottan.
-Meg is  sérülhetsz vagy meghalsz és akkor mi lesz velünk vagyis velem és Annával!-kezdett ordibálni.
-Nem fogok!-ordibáltam vissza.
-Na azt kötve hiszem!-nézett rám.
-Figyelj Harry ha így fojtatod akkor csak barátok leszünk!
-Oh én itt szerelmet vallók meg az életemet is feladtam és te meg itt a barátságról pampogsz!-kínosan felnevetett.
-Én nem kértem, hogy add fel az életed miattam!
-De elvárod nem?-huzogatta a szemöldökét.
-Öm...!-nem tudtam folytatni mert betapasztotta a számat Harry ajkai.

Harry szemszöge:

Mintha mindenütt, ahol érintettem, átlüktetett volna a szíve a bőrén. Imbolygott körülöttünk a tér, hiszen nem mi imbolyogtunk benne. Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk. Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam, kényeztessem én is az enyémmel az övét.Látod, ez a hosszú házasság titka:a csók. Úgy csókolj, mintha ez lenne az első és az utolsó.Meg kellett csókolnom, fejfájós kényszert éreztem, hogy megcsókoljam. Ügyetlen volt a szája, forró és engedelmes. Fogvacogva próbált visszacsókolni, de a kezének már másik erő parancsolt, szabadulni akart a karomból.Nekem nem párbaj, ami közöttünk lett, nekem úgy kell ez a szép szerelem, hogy több legyen az életemnél.. Soha senki nem fogja ez megérezni. Soha senki iránt nem éreztem így. Először egy egy éjszakás kalandnak indult majd szerelem, gyerek, végül esküvő.El kellene eresztenem magam, mint az úszó a folyó tetején, hadd vigyen, amerre akar, hadd legyen úgy, ahogy a körülmények formálják a dolgaimat... De én nem vagyok jó úszó ilyen folyóban. Csak a gyakorlott, rutinos úszók engedhetik el magukat. Nekem nincs rutinom. Én mindig becsületes akartam lenni. Nekem ne legyen játékszer az az érzés, amit szerelemnek neveznek!Minden bizonytalanná vált körülöttünk a sötétben. Csak álltunk, egymáshoz simulva, mintegy féltve őrizve egymást, s éreztük, hogy körülöttünk mozdulatlanná torpan az idő, jótékony anyaggá merevül a sötétség, s átölel minket  oltalmazva, kedvesen, barátságosan.

Jessica szemszöge:

Reggel pucéran ébredtem Harry karjaiban.

-Jaj!-suttogtam.-Ennyit a tíz randiról!-sóhajtottam.

-Attól még, hogy le feküdtünk meglehet tartani az a tíz csodás randit!-fordult felém.

-Harry ma lesz a vizsgám!-néhány percet várni kellett a válaszra.

-Nem tetszik nekem az a tűzoltó munka, de mint jó férj támogatom a döntéseted és drukkolok!-kénytelenül mind a ketten  felnevettünk.

-Köszönöm!-bújtam hozzá.

-Neked bármi!-nyomott a puszit a homlokomra.

*

-Akkor szia!-adtam egy búcsú csókot.

-Ennyit érdemlek?-durcizott be.

-Nem te sexi isten!-adtam vagy úgy még száz csókot, majd végül elindultam.
*
-Akkor ő lesz az oktatód!-mutatott Josh egy középkorú férfire aki nekem nagyon ismerős volt.
-Hello Jessica Moon!-fogtam vele kezet.
-Hello Bo Wingston!-mosolygott.
-Nem találkoztunk valahol mi már?-hisz oly ismerős ez az arc, csak nem jut eszembe, hogy hol.
-Nem!-nevetett.
-Jó mindegy!-motyogtam.Felöltöztem, majd Bo jött felém.
-Készen állsz?-állt meg mellettem.
-Igen!-bólintottam. Három hónap tanulás,oktatás miatt nem fordulhatok vissza. Most nem gondolkodhatok, a jelenbe maradok ITT és MOST.
-Fél órára van levegőd és ne pazarolj!-tette ráma  a palackot.
-Rendben!-beszéltem bele a maszkba és elindultam az óriási gomolygó füst felé. Becsuktam a szemem és vissza gondoltam a régi dolgokra.
 -Sikerülni kell!-motyogtam magamban. Be léptem. Korom borította a helyiséget. Egy ajtó mögül hangokk szürőtek ki. Benyitottam.
**
-Minden hol lágok!-néztem körül.
-Ne tétlenkedj!-ordíbálta a magnofomba.
-Indulok már!-indultam is. És első kézből tanultam meg a gonosszágát és a borzalmát.Most nem állhatok meg.Ez az én csatám és nem futamodok meg.A tűz rohat egy bestia.Szembe néztem a tűzzel és meg.menekültem tőle.
-Sikerült!-ordíbáltam és földhöz vágtam az emberhez hasonló bábut.-Hopsz!-mosolyogtam ártatlanul.
-Halott!-jelentette ki Bo és mindenki nevetésbe kezdett.Boldog  vagyok.A boldogság egyszerűen az az anyag, amelyből felépülsz. Maga a lényed, legbelsőbb magod. Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat... ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük énekes  vagy olimpiai bajnok, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok.A boldogság az élet egyik tápláléka, elősegíti a fejlődést, nagy tanító, de nem az élet célja, és önmagában még csak nem is teljesen kielégítő.
-Akkor irány a buli!-nevettem de még dobtam egy SMS-t Harry-nek, hogy jöjjön a 202 kávézóba mivel sikerült, mától fogva tűzoltó vagyok.