2.évad 7.rész

~~

-Gratulálok!-nézett rám Harry azzal a  zöld szemeivel.

-Köszönöm!-símítottam végig ujjam arcán amitől kicsit megborzongott. Lassan közeledett felém, majd forró csókban fortunk össze.

-Szeretlek!-suttogott a csókunkba, majd mikor elváltunk megölelt.

-Én is szeretlek!-kuncogtam, majd elengedtük egymást és bekötöttük magunkat. Irány haza.

*

-Harry elmegyek a  boltba addig meny haza majd jövök!-nyomtam egy pusszantost a homlokára, majd kipattantam a  kocsiból és bementem a  boltba.

-Na nézzük csak!-vettem elő a  listám. 

-Sok mindent veszel?-kérdezte egy hang.

-Igen!-válaszoltam, majd a  tejért nyúltam amikor észbe kaptam.-Jesszus!-ugrottam fel. Ez a  hang. Igen Ő az az a férfi. Rettegve  fordultam meg de sehol senki. Kifújtam a levegőt amikor megint meghallottam a vér fagyasztó, szeretettel nélküli hangot.

-Köszönöm viszlát!-éreztem ahogy óriási lyukat szúr szemeivel a hátamba. Nem mertem megfordulni.
*
-Harry, Harry megjöttem!-ordíbáltam és berohantam a konyhába. Kicsit meghátráltam a  látványtól. Harry  a széken ül, engem néz és mellette anya áll.
-Itt valami lesz úgyhogy pá!-is indultam volna fel.
-Meg ájj kisasszony!-fogta meg a  kezem anyu.
-Igen?-pislogtam nagyokat.
-Beszélnünk kell!-sóhajtott. Én lenéztem Harry-re aki rémült pofát vágott.
-Jó!-mosolyogtam.-De utána én is mesélek!-komorodtam el.
-Figyeljetek rám, nem sózhatjátok rám a  gyerekeket, tudom, hogy popsztár és tűzoltók vagytok de akkor is a saját közös gyereketek, nem mintha örülnék neki, hogy lehetek veled csak alig vagytok vele és ez elszomorító, milyen lenne már ha én is így tettem volna kislányom!-fordult felém.
-Hát ne  várd, hogy lemondok  a tűzoltó munkámról és ne várd Harry-től se hogy le mondjon!-kínosan felnevettem.
-Nem nem várom de  a  LÁNYOD vár egy kis figyelmet!-ordibált.
-Rendben úgy is van 2  hetem még a  kezdésig vele fogom tölteni!-bújtam Harry-hez aki megölelt.
-Én is  jövök veletek igaz, hogy 1 hétig leszek csak szabad de számít!-mosolygott az én kis férjecském.
-Így kell ezt, na de mit is akartál mondani?-a mosoly lefagyott rólam. Nem elfutni kell a valóság elől, hanem meg kell állni, és szembe kell vele nézni.Gyakran mondják, hogy az igazságtól függetlenül az emberek azt látják, amit látni akarnak. Néhányan talán visszalépnek, és rájönnek, hogy ugyanazt a nagy képet nézegették egész végig. Néhányan talán látják, hogy a hazugságaik majdnem utolérték őket. Néhányan látják, ami ott volt előttük végig. És aztán ott van a többi ember, akik olyan messze futnak, amennyire csak tudnak, hogy ne kelljen egymásra nézniük.Valami olyasmi van ott, amit nem akartál, hogy ott legyen, de mégis ott van tüskeként a húsodban. Szenvedsz, és közben reménykedsz, hogy holnap már nem lesz ott. De emlékszel a tegnapodra? A tegnapod ugyanilyen volt, és a mára vártál . És ugyanígy jön majd el a többi holnap is.
-Ma elmentem a boltba és egy férfivel találkoztam!-hazudtam. Harry féltékeny arcal felém fordult.
-És?-kérdezte már aggódva.Nem tudom, hogy attól fél, hogy bajom esett vagy hogy megcsaltam.
-Az a  férfi volt aki aki aki elrabolt!-buktam ki majd sírva Harry mellkasára hajtottam a  fejem. Bevallom félek de ez az élethez tartozik. A csendben a halk zokogásom hallatszott.
-Most ,hogy boldog vagyok, minden baj velem történik meg , mért kapom én ezt??-néztem anyámra, majd Harry-re akik felnőtt modjára csöndben figyelte a zokogásom. Nekem ez nem kell. Nekem kell egy ember aki mindent elmagyaráz és megnyugtat, majd segít a bajban. Hol van ez az ember?!
-Most felmegyek!-sóhajtottam, majd felbattyogtam Harry-vel körös szobánkba. Leültem az ágyra, majd elkezdtem a fejemet a  falba verni.
-Ááá!-ordíbáltam. Éreztem,  hogy a vér végig csurgott a fejtetőmön. Harry állati módon felnyitotta az ajtót és ölébe kapott, majd megölelt.
-Shh!-csitított. Nem tudom, hogy mér tettem. Talán mert nem érzem, hogy Harry szeretne vagy hogy az aki elrabolt itt járkál szabadlábon. Nem tudom... De azt tudom, hogy én nekem már nem kell élném. Senki se hiányolni, senki se szeret, senki se gondol rám, hogy én ilyenkor mit érzek át. Mit érzek amikor Harry messzi van, anyám utál vagy amikor a jövendő beli gyilkosom hangját meg hallom. Ott voltam Harry ölében aki próbálta vizes kendővel letörölni a  fejemről a vért, én pedig azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha meghalnék?
-Min gondolkozol?-törte meg a csendet Harry aki ráfektetett az ágyra.
-Mi lenne ha meghalnék?-néztem rá. Pupillája kitágultak, szemei óriásira nőt.
-Megölném magam!-suttogta.
-Miért?-felém mászott, majd szemébe néztem de nem kellett volna.
-Szeretlek!-suttogta és közeledett felém. Kimásztam alóla, majd felálltam és beletúrtam hajamba.
-Mi a baj?-nézett rám.
-Figyelj olyan mintha már nem szeretnénk egymást!-a sírás kerülgetett. Hisz én szeretem őt de ő mit érez irántam? Felállt, majd kiment a  szobából és hallottam egy ajtó csapódást jelezve, hogy elment. Vagyis nem szeret........

Sajnálom, hogy ilyen lett de ilyen is kell. Ma elkezdem a  kövi rész holnap  teszem ki!!! :)